Mérföldkő - Opel Meriva 1.7 CDTi Cosmo

Kezdjük a legszembetűnőbb dologgal, mely miatt mindenki az autó csodájára járt: a FlexDoor. Ez azt jelenti, hogy a hátsó ajtók hátrafelé nyílnak az új Meriván. Ennek oka az, hogy így könnyebb az autóba beszállni. Ez mondjuk igaz, de azért azt, hogy elölről kell hátrafelé bejutni az autóba és nem a megszokott módon, még szokni kell. A majdnem derékszögig nyíló ajtó azonban szintén segít a bejutásban. Ez a megoldás is egyedivé teszi az új generációt és tényleg nem rossz dolog. A Meriva ugyanazt a dizájnvilágot idézi, amelyet az Insignia és az új Astra. Ezen pedig kár is lett volna változtatni, mert mindkettő nagy lépés az Opel palettáján, így az új Meriva is egyszerre dögös és elegáns.

Az első generációhoz képest meg is nőtt a Meriva. Már nem az a kis púpos egyterű, ami úgy néz ki, mintha egy kombit fenékbe billentett volna egy bulldózer. Ez annak is köszönhető, hogy az új Meriva 24 centivel hosszabb elődjénél, ami persze nem csak a megjelenés, hanem a helykínálat szempontjából is fontos tény. Belülről is hihetetlen változáson ment át a modell. A felhasznált anyagok igényesek és barátságosak, a műszerfal pedig gyakorlatilag ugyanaz, mint a már említett Insigniában vagy Astrában. Az egész - a középkonzollal együtt - körülöleli a vezetőt, ami nagyon otthonossá teszi az utasteret. Ez alapján is egyértelműen kijelenthető, hogy a Meriva egy osztállyal feljebb lépett és már az eddig csak maximum messziről csodált konkurensekkel is felveszi a versenyt.

Hasznos megoldás volt eddig is, így meg is maradt a hátsó ülések oldalirányú mozgathatósága is. A középső ülést lehajtva beljebb lehet tolni a két szélsőt, így a hátul ülők sokkal kényelmesebben elférnek. A csomagtartó viszont csak 400 literes, ami egy nagyobb családi utazásnál gondot jelenthet, de azért a plafonig férve el lehet pakolni benne a cuccokat.

Az 1.7-es dízelmotor 100 lóerős változata járt nálunk automata váltóval szerelve. Ez kicsit elrontotta a Meriva bemutatkozását. Ez a motor érzésre gyengébb a 100 lóerőnél. A kicsit lomha motor teljesítményét az is rontja, hogy az automata elég lomha, gázadáskor bizony kell neki idő, mire megmozdítja az autót. 1700-as fordulattól már 260 Nm-es nyomaték áll rendelkezésre. A fogyasztása szintén nem valami fényes. Egy ilyen motortól azt vártam volna még automata váltóval is, hogy bőven 7 liter alatt fogyasszon, ennek ellenére tesztautónk simán behörpintette a 7,6 litert, ami nagyon sok egy ekkora motortól. Sportos autózásra ugyan nem igazán való egy egyterű, de ennek ellenére a Meriva futóműve nagyon jól bírja a kanyarokat (is). Nem pattog, nem hangos, szóval ez a része viszont megint jól sikerült.

A kicsit több, mint 5 és fél milliós vételárat kicsit sokallom a tapasztalataim alapján. Egy kis turbós benzinessel vagy valamelyik másik dízellel viszont könnyedén kitűnő választás lehet a Meriva.

www.autogear.hu