Szuper Levente: meghalhat a magyar jégkorong

Egy erős bajnokság megszervezése nélkül meghal a magyar jégkorongozás, éppen ezért párbeszédre buzdítja a szerinte jelenleg széthúzó magyar jégkorongklubokat Szuper Levente. A most Kazahsztánban légióskodó, az NHL-ben 2000-ben első magyarként szerződtetett kapus szerint Magyarország példát vehetne Szlovéniáról, ahol mintaszerűen tették rendbe a nemzeti bajnokságot. Szuper Levente minderről a DIGI Sport Reggeli Start című műsorában beszélt. A nyártól a Vasas-szakosztályvezetőként dolgozó Szuper marasztalná a hokis aranygenerációt, hogy segítsenek a sportág rendbetételében.

Szuper Levente szerint „ma irigykedés van, széthúzás, nincs egyetértés, nincs párbeszéd. A kluboknak meg kell tanulniuk beszélni egymással, akár a szövetségen keresztül is. Az érthető, hogy az egyik jobb akar lenni a másiknál, de ne olyan áron, hogy hátba szúrjuk a másikat. Vegyünk példát Nyugat-Európáról, de akár a szlovénokról, akik rendbe tették a nemzeti bajnokságukat. Én is a külföldi tapasztalataimból szeretnék meríteni.”

- Régóta nem titkolt vágyam, hogy egyszer vezetőként, edzőként továbbra is szolgáljam a magyar jégkorongot a pályafutásom befejezése után. A hivatalos megállapodás egy-két napja született meg, az érdemi munkát csak mostantól kezdem el” - a kazah Arisztan Temirtau csapatában védő Szuper Levente mindezt annak kapcsán mondta, hogy a szezon végén hazatér Magyarországra, és a Vasas jégkorong-szakosztályának elnökeként nekilát egy új csapat építésének, az utánpótlás megszervezésének. Mint fogalmazott: „elsősorban az utánpótláson, a fiúkon és a lányokon lesz a fő hangsúly, de fontos cél, hogy a közeljövőben megint legyen felnőtt alakulata is a klubnak. A gyerekeknek perspektívát kell mutatni, hogy legyen értelme jégkorongozni.

A játékos hozzátette, ez nem csak egyetlen klubon múlik:

- Régi álmom, erről beszéltünk is a srácokkal a válogatottban, hogy legyen egy jó magyar bajnokság. Mert lehet külföldi bajnokságban játszani, és az is nagy dolog, amit a Sapa Fehérvár csinál, és ma már a Dab.Docler is, de a magyar jégkorong meg fog halni egy erős magyar bajnokság nélkül.

A Calgary Flames egykori magyar kapusa szerint nem hibátlanok a viszonyok a magyar jégkorongban.

- Úgy gondolom, hogy az úgynevezett aranygenerációból - amely feljutott az A-csoportba, és amelynek, hála isten én is a tagja vagyok - többen is át tudjuk venni a stafétabotot a visszavonulásunk után. Rendet tudunk tenni. Többen is az edzői munka, a szakosztályvezetés mellett döntöttek: például Kangyal Balázs, de Majoros Gergely is ott van a MAC-nál, és a hokiban akar maradni edzőként Tokaji Viktor és Ladányi Balázs is. Hosszútávon ez mindenképpen jót tesz a magyar jégkorongnak.

Arra a kérdésre, hogy a Vasas jégkorong-szakosztályának elnöki teendőinek ellátása a profi pályafutása végét jelenti-e, Szuper Levente kitérő választ adott: „soha semmire nem mondom azt, hogy soha, így február elején sem tudom azt mondani, hogy végleg befejezem a profi pályafutásomat. Abba pedig, hogy mi lesz júliusban, augusztusban, amikor az ember csapatokkal tárgyal, nem mennék bele. Van elég feladat, ami rám vár az elkövetkezendő néhány hónapban. Kazahsztánban már csak nyolc mérkőzés van az alapszakaszból, utána kellene egy jó playoff, azután jövök haza, megszületik a kislányom, majd belevetem magam a Vasas dolgaiba."  Arra azonban utalt, hogy kapusként, hokisként aligha tud már külföldre szerződni:

- Itt a Vasasnál a szuper minitől egészen a junior korig több száz gyerekről lesz szó, sok edzőről, edzéstervekről - ez nem megy távirányítással.

A kinevezésének hátteréről így számolt be a Vasas jégkorong-szakosztályának új elnöke: "Hosszú folyamat volt, a családomat kivéve senki nem tudott róla. Akkor kezdődött, amikor elindult a kapusiskolám a káposztásmegyeri pályán. Az ottani munka, morál és fegyelem keltette fel a Vasas vezetőinek figyelmét. Elsőként egy jó edzői stábot kell összeállítani, ez a nevelés alapja. Jó emberekkel, jó szakemberekkel kell dolgozni. Az természetes, hogy az ember ehhez elsőként azokat fogja megkeresni, akik gyerekkora óta a barátai, akikben megbízik, akik jó szakemberek, értenek a gyerekek nyelvén, értenek az én nyelvemen is.”