Magyar kézilabdás aranyszombat

Vegyük szépen sorjában. A Ferencváros női csapata, ugyebár, bejutott a Kupagyőztesek Európa Kupájának döntőjébe, a Dinamo Volgográd kiejtésével. A Győri Audi ETO KC a tavalyi csalódást követően most végre túl tudott lépni az elődöntőn a Bajnokok Ligájában, és ott lesz a fináléban. A magyar férfiválogatott pedig kiharcolta az olimpiai szereplést.

Kezdjük talán a Fradival: lehetünk olyan elkényeztetettek, hogy azt mondjuk, erre bizony számítottunk. A Ferencváros szép sorban öldökölte az orosz csapatokat, sejtettük, hogy a Dinamo Volgográd sem annyival erősebb a többinél, hogy a címvédő - mert hát ne feledjük, Zácsikék tavaly megnyerték a sorozatot - ne tudna elbánni vele. A nyolcgólos hazai siker után meg pláne nagy csalódás lett volna, ha a Fradi nem oldja meg ezt a feladatot. De megoldotta.

A Győr, na, ez már húzósabb eset. Az ETO olyan játékosokat szerződtetett meglévő klasszisai - Görbicz Anita, Pálinger Katalin, biztosan nem kell sorolnunk -, mint Heidi Löke, aki 2011-ben maximum curlingben nem nyert semmit, egyébként mindenféle sorozatban, ahol megfordult, az aranyat gyűjtött be, vagy mint Katrine Lunde Haraldsen, akit nem kevesen tartanak a világ legjobb kapusának. Ezek után joggal és okkal lehetett várni, hogy a tavaly az elődöntőben botló ETO ezúttal végigmegy, elvégre ennél erősebb keret jelenleg nem nagyon van a világon.

Na de tavaly is azt mondtuk, hogy az Itxakónál erősebb a Győr, aztán mi lett a vége... A Valcea kellemetlen ellenfél volt, idegenben ráadásul ijesztő összeomlást produkált az ETO, ami arra engedett következtetni, hogy a fejekben kicsit nagy a görcs a csapatnál. Ennek fényében még inkább megsüvegelendő az a magabiztosság, az a profizmus, amivel Görbiczék a visszavágón, Veszprémben, kivégezték a román csapatot, úgy, hogy a hajrára már némi lazaság is belefért - egy Bajnokok Ligája-elődöntőn! Ez, hölgyeim, egy esélyeshez méltó teljesítmény volt.

És akkor a férfiválogatott. Mint oly sok sportágban, a kézilabdában is az olimpia a csúcs, a number one, az első számú álom. Oda kijutni nagy dolog, slussz. Még akkor is, ha a sorsoláskor azt mondtuk, szerencsénk van, ez egy jó csoport. Nem volt szerencsénk, amikor Ilyés megsérült az utolsó pillanatban - de a Győrnél emlegetett mentális erő itt is előjött, és szükség is volt rá Macedónia és Brazília ellen is. Egyik mérkőzésen sem a játéktudás döntött - abból nem mutatott annyit a csapat, amennyi van neki -, sokkal inkább az, hogy nem ijedtek meg a lehetőségtől és a téttől sem a Mocsai-legények. Épp ezért megérdemelten vívták ki az ötkarikás szereplés jogát.

Szóval igazi "aranyszombat" volt ez a magyar kézilabdának. Ettől hirtelen minden rendben van a sportágban? Nem, természetesen gondok továbbra is vannak, ezekről nem is szabad elfeledkezni. De most egy rövid ideig ünnepelhetünk, felhőtlenül. Mert ez nagy nap volt.

bz