A városi bajnokságból Európa elitjébe: csodát tett a Szolnoki Olaj

Ötvennégy év. Ennyi telt el azóta, hogy 1958-ban a Honvéd férfi kosárcsapata elődöntőt játszhatott a Bajnokcsapatok Európa Kupájában. Az akkor végül bronzérmet szerző fővárosiak óta egyetlen magyar együttes sem jutott a négy közé nemzetközi kupában – egészen mostanáig.

Némi túlzással mondhatjuk, hogy a mostani siker alapjait egy évvel a Honvéd bravúrja után tették le: 1959-ben, Alföldi Olajbányász néven alakult meg a gárda, amely története első éveit a városi bajnokságban töltötte. A város másik férfi kosárlabdacsapatával, a Vörös Meteorral komoly rivalizálást folytatott az együttes, és ebből tulajdonképpen győztesen került ki, az ellenlábas ugyanis nem tudott fennmaradni.

Az Olajbányász 1963-ban – a korábbi Vörös Meteor játékosaival megerősödve – második nekifutásra kiharcolta a feljutást a megyei bajnokságból (mert ekkorra már ott szerepelt a gárda) az NB II-be. Ugyan ekkor még retúrjegyet váltott csak a klub, és a következő években sokat ingázott, a hetvenes évektől stabil tagja lett a másodosztálynak.

Az 1981/82-es idény hozta meg a nagy áttörést: Malmos István vezetésével a csapat veretlenül nyerte az NB II küzdelmeit, és felkerült az élvonalba. Az Olajbányász végül ugyan kiesőhelyen végzett, ám köszönhetően annak, hogy a Budapesti Volán megszüntette az NB I-es szakosztályt, végül megtarthatta tagságát a legmagasabb osztályban.

A nyolcvanas években sokat ingázott az első és a másodosztály között a gárda, amely azonban a kilencvenes évek végére nagyon megerősödött. Már akkor lehetett érezni, hogy valami „mocorog” Szolnokon, amikor 1987-ben az Olajbányász leigazolta Berkics Lászlót, az ország egyik legjobb játékosát.

Nem sokkal később pedig két remek külföldi érkezett: Rasid Abeljanov és Andrej Tyubin is a Szovjetunióból jött az 1989 óta már Szolnoki Olajbányász néven szereplő csapat segítségére, és velük, Berkiccsel, valamint Tóth Zoltánnal és Tóth Attilával 1991-ben sikerült megszerezni a klub történetének első bajnoki aranyérmét.

A következő években több csalódás érte a gárdát a Magyar Kupában, ahol halmozta az ezüstérmeket, és a bajnokságban sem sikerült újra a csúcsra érni. Miután 1994-ben a kézilabda-szakosztály különvált a klubtól, a kosárcsapat felvette a Szolnoki Olaj KK nevet. Ez sem hozott sikert, sőt: 1995-ben zsinórban a harmadik Magyar Kupa-fináléját is elbukta az egylet, majd 1998-ban a megszűnés szélére sodródott.

Szolnok azonban összefogott: tüntetéseket, valamint aláírás-gyűjtést követően megalakult a Szolnoki Olaj KK Kft., a klub így életben maradt, sőt, megszerezte első amerikai játékosát is, Darryl Parker személyében. Az első komoly sikerre azonban 2002-ig kellett várni: akkor a Szolnok hazai pályán hódította el, végre-valahára, a Magyar Kupát.

A 2005/06-os bajnokság során érkezett két litván légiós, Andrius Jurkūnas és Donatas Sabaliauskas, és velük, valamint Thomas Kelley-vel, Hollinsszal és Cziczással a gárda a következő szezonban 18-8-as teljesítménnyel zárta az alapszakaszt, a rájátszásban döntőbe jutott, ahol pedig három mérkőzésen, nagyon simán verte a Körmendet, és elhódította története második aranyérmét. Ebben az évben a Magyar Kupát is sikerült elhódítani, így aztán ez lett a Szolnok történetének legsikeresebb szezonja.

Néhány „szűk esztendőt” követően aztán tavaly egy „új”, alaposan kicserélődött Olaj tudott újra duplázni, idén pedig bravúrt bravúrra halmozva jutott el a legjobb négy közé az EuroChallenge Kupában. A jelenlegi szolnoki keret bivalyerős: olyan játékosok alkotják, mint a rutinos, jelentős légiós tapasztalattal is bíró Báder Márton, a bolgár válogatott Hriszto Nikolov, aki korábban az amerikai egyetemi bajnokságban is bizonyított már, az immáron magyar Obie Trotter, akit fél Európa szívesen látna, de a szerződése még egy évre Szolnokra köti.

Nyugodtan mondhatjuk azt is, hogy Fodor Márton nagyon sok nagyon erős csapatban lenne kezdő irányító, és sok együttes adná oda „a fél karját” egy olyan légiósért, mint a szintén az amerikai egyetemi bajnokságban edződött Brandon Gay, de említhetjük az EuroChallenge Kupa idei legjobb tripladobóját, a hárompontosokat 53 százalékos hatékonysággal értékesítő Horváth Ákost is.

A szakmai munka jó kezekben van, a rendkívül tapasztalt vezetőedző, Pór Péter munkáját szakosztályvezetőként az első bajnokcsapat irányítója, Tóth Zoltán segíti. Jelenleg úgy tűnik, az anyagi háttér is biztosított Szolnokon, a klub stabil, erős alapokon nyugszik – mint látjuk, ilyen körülmények között a határ a csillagos ég…