Ne robotok játsszák a focit!

A labdarúgás szabályai legalább száz éve nem sokat változtak. Tegyük hozzá, itt hangsúlyos különbség van szabálykönyv és versenykiírás között - még a lapok is utóbbi részét képezik. Amiben volt változás, az a lesszabály és a hazaadás kérdése, de még ha egy mai futballmérkőzés vajmi kevéssé hasonlít is a játék képében egy száz évvel ezelőttire, a szabályok csak minimálisan alakultak az eltelt időben. Megítélésünk szerint ez jó. Ráadásul a futball szabályalkotó testülete, az IFAB nyolc főből áll, ennek fele brit, skót, északír és walesi, a döntéshez pedig 75% kelll - könnyen kitalálható, hogy a szigetországiak - szerencsére - az újítások ellen vannak.

Hiszen meg lehet nézni az öttusát, amely talán az egyik legnagyobb hagyománnyal bíró és legnemesebb sport volt, és nemrégiben "4+1 tusává" alakították egy tollvonással. Meg lehet nézni a műkorcsolyát, ahol folyton változnak a pontozás szabályai, de a kivételezés a rendező ország versenyzőjével vagy a legnagyobb nevekkel - nem kerülhető el. Meg lehet nézni (bár tudjuk, hogy a technikai sportoknál azért ez nagyban más) a Forma-1-et, ahol most már kis túlzással évente változnak komoly szabályok, és a húsz évvel ezelőtti izgalmaknak nyomuk sincs.

A mostani elképzelés tulajdonképpen azt tartalmazza, hogy a gólok megítélésénél (mint amilyen Frank Lampard meg nem adott találata is volt a németek elleni vb-mérkőzésen) egy elektronikus rendszer segítse a játékvezetők munkáját. Erre mondta ma Kassai Viktor, hogy ők természetesen nem zárkóznak el semmiféle újítástól, de a futball lényegét úgyis az érzelmek jelentik, ha negatívak, ha pozitívak, és ha mondjuk robotok játszanának hús-vér futballisták helyett, akkor nem érdekelne senkit a dolog. Kassai Viktornak pedig alapvetően igaza van.

Ráadásul a futballban nem is alkalmazható egy ilyen gólkamera minden esetben. Vegyük például a tenisz esetét, hiszen a videobíró bármely formája mellett érvelők joggal hozhatják példának a fehér sportot, amely szintén jócskán több, mint évszázados múltra tekinthet vissza, és a futballhoz hasonlóan csak elenyészően kevés ponton változtak a szabályai. Így a teniszben ma lehetséges egy-egy úgynevezett "challenge"-et kérni, amikor egy külön erre kifejlesztett szoftver segítségével megnézik, hogy érintette-e a vonalat az adott ütés.

Csakhogy a futballban nem megy ki azonnal a labda - gondoljunk bele: kedvenc csapatunk játékosát felrúgják a tizenhatoson belül, üvöltünk a pálya mellett vagy felugrunk a fotelból, leborítva a szotyit, de a játékvezető továbbot int, majd jó két-három perc passzolgatás után kimegy a labda. Ekkor kikéri a "challenge"-et a hátrányt elszenvedni vélő csapat, és... mi lesz a döntés? Hiszen a labda nem ott volt játékban! Három perccel visszamenőleg tizenegyes? És tegyük hozzá, ez nem lenne egyedi eset egy futballmérkőzésen, sőt. Éppen, hogy ritkább lenne a "kimegy a labda, kérjünk időt" szituáció.

Így tehát csak azt tudjuk mondani, amit Kassai Viktor is: a futball emberi játék, emberi érzelmekkel. Nem véletlen, hogy nem mozdult el a tenisz irányába, mert a játék másképp folyik. A szabályokat pedig megőriztük száznál is több évig, kár lenne most beletenyerelni az egészbe, amikor mindenki az Európa-bajnokságot várja. Ha bírói hibákkal, akkor azokkal. Legalább lesz miről beszélnünk.

(szg)