Van olyan fradista, aki állítja: csak akkor megy Újpestre, ha elalszik a metrón. És van olyan lila fanatikus, aki hazazavarja barátnőjét, ha tudatlanul zöld pólóban érkezne egy randevúra. De miért utálja egymást a két tábor? Ennek néztünk utána Régi csibészek című rovatunkban.
Pénteken hosszú böjt után a Ferencváros legyőzte ősi riválisát, az Újpestet, az Üllői úton hosszú percekig állva tapsolt a publikum. A csapat nem most nyújtotta a legjobb formáját, az ellenfél olykor felülkerekedett Heinzéken, a lefújást követően azonban ez állt az eredményjelzőn: Ferencváros-Újpest 1-0. Ennél több pedig nem kell egy fradistának, ahogy egy lila fanatikusnak sem annál a 6-0-nál, amivel kedvenceik megajándékozták őket legutóbb. A szembenállás, az ellentét a mai drukkereknek már "természetes", az egymást pocskondiázó rigmusok záporoznak a lelátón.
A modern ultrák átvették elődeik hagyományát, a zöld és a lila fogalommá, szimbólummá vált. Sajnos a gyűlölet és az olykor megmagyarázhatatlan szembenállás szimbólumává.
Arra persze már csak a történetírók figyelmeztetnek, hogy a két szín, a zöld és a lila 1899-ben még együtt szerepelt a ferencvárosiak első szerelésein. A legenda szerint azonban a lila-zöld trikó a második mosás után kifakult, a lila rész a fehérítő miatt hófehér lett, így az első hivatalos meccsét már a zöld-fehér dresszben játszották a fradisták.
A szociológusok egy része úgy tartja, a vidék-főváros ellentét is közrejátszott a rivalizálás kialakulásában. Újpest 1950-től lett Budapest része, így sokáig vidéki klubként tartották számon az egyesületet, míg a Fradi fővárosi gyökerekkel rendelkezett. Az igazi ellentét azonban egyértelműen abból adódott, hogy a szocializmus éveiben az Újpest - kimondva, kimondatlanul - a belügyminisztérium együttese volt, a Fradi pedig az ellenállás jelképe, az üldözöttek klubja. A csapat nevét is eltörölték, így lett EDOSZ, majd Kinizsi a Ferencvárosból. Később a gárda legjobbjait pedig a Honvédba igazolták.
A szakemberek egyértelműen állítják, az ellentét valódi okait itt kell keresni, a rendszerváltásig eltelt közel negyven év alatt pedig apák adták fiaiknak tovább a hagyományt és az ősi jelszavakat. A két tábor így hiába hordoz, vagy hordozott hasonlóságot (radikális nézetek, jobboldali kötődések), a szembenállást ez sem oldotta. A rendszerváltás utáni világ hozománya lett azonban a gyűlölködésnek egy új formája, a tömegverekedéssé és utcai zavargásokká fajuló csata. Ennek az ellentétnek pedig úgy tűnik, már nem sok köze van a gyökerekhez, több mint valószínű, hogy a "hagyománytisztelet" munkálkodik az egymást szidó drukkerekben...
Kérjük, jelentkezz be My Samsung profilolddal.
A kampány során eddig
SMART km gyűlt össze!
Hozzászólások Hozzászólás írása
Ehhez még senki nem szólt hozzá. Legyél te az első!