Vízilabda: az erőltetett menet után precízen kell készülni az olimpiára

A magyar válogatott két győzelemmel és két vereséggel zárt a Dublin Cupon, ezzel pedig véget ért a felkészülésnek egy szakasza. Kemény Dénes többé-kevésbé elégedetten értékelt a tornát követően.

- Nem csináltunk még soha ilyet, hogy 12 nap alatt 9 meccset játszunk, ráadásul ezek több mint felét topcsapatokkal vívtuk – mondta a nemzeti együttes honlapján, a www.vlv.hu-n a szakember. – Most ugye sok mindenki emlegeti az érem- vagy aranyérem-esélyeseket, és ezek között ugye az olasz, a délszláv csapatok meg a magyar neve hangzik el rendszeresen. Ha azokat vesszük alapul, akiket aranyérem-esélyesnek tartanak, azok közül néggyel játszottunk, kettő ellen győztünk, két csapattal szemben pedig veszítettünk. Úgy gondolom, hogy mostantól nagyon precízen kell készülni az olimpiára, mert most már tényleg látni, hogy melyek az utolsó szükséges előrelépések, egyénileg és csapatszinten is.

A kapitány külön-külön is értékelte az egyes ellenfelek elleni találkozókat: a magyar csapat Romániával, Nagy-Britanniával, Montenegróval és Horvátországgal küzdött meg. Az előbbi két gárdát legyőzte a Kemény-alakulat, a két délszláv együttes viszont nagy falatnak bizonyult.

- A román meccsen érződött a csapaton a három nap pihenő, és a frissítő edzések hatása, benne volt szerintem a vasárnapi cosenzai meccs rossz emléke, és „túlzottan pozitív” is lett az eredmény, de nem baj. Az angolok ellen nem összeadódott, hanem összeszorzódott a reggeli meccsidőpont és a gyengébb tudású ellenfél lustító hatása, és ez így együtt sok figyelmetlenségben nyilvánult meg, elsősorban a védekezés terén.

A védekezés pedig Montenegró ellen is problémás volt....

- Montenegró ellen igazából azért veszítettünk, mert miközben sok jó dolgot csináltunk, alig tudok felmenteni játékost, akinek ne lett volna olyan egyéni, kottából kilógó hibája, ami vagy egyedül vagy valamelyik társ hibájával együtt vagy nem lőtt, vagy kapott gólt eredményezett. A lényeg az, hogy sokkal jobban játszottunk velük szemben, mint előtte hat nappal, de bármennyire is jó lett volna ezt látni az eredményben, ez nem sikerült, mert az utolsó két percben két borzasztó banális, elkerülhető gólt kaptunk, és nem tudtuk kapitalizálni az addigi játékunkat. A horvát mérkőzésen pedig én egy kedvetlen horvát csapatot láttam az első percekben, s a játékosaiknak mi hoztuk meg a kedvét. Először a kihagyott gólhelyzetekkel, majd utána a bekapott gólokkal. Ha az ember sokáig nem lő, holott ott van a kezében a lehetőség, akkor előbb-utóbb kap.